Claude Buchvald 1998-ban rendezte meg Novarina e darabját, s még ez évben bemutatták a párizsi Őszi fesztivál keretén belül a Bastille Színházban, majd 2001-ben Peter Brook színházában, a Bouffes du Nord-ban is. Novarina előadásaiban a színészek a szavak zamatos húsát ropogtatják szájukban. Felfalják a világot, úgy, hogy kimondják azt a maga teljességében. A francia színházi életben mára egy olyan fogalom terjedt el, hogy „novarina-színész”. Debreceni látogatása alkalmával az Novarina: színészeit úgy választja ki, hogy megnézi a fogazatukat. Ez természetesen nem igaz, de ezzel akarta érzékeltetni, hogy nála rendkívül fontos a szavak kimondásának intenzitása, valóságos szó-akrobatákkal dolgozik együtt. Ebből ered különös vonzódása a neoloógizmusok, végtelen felsorolások és főként a különböző drámai kifejezőeszközökkel való szédületes játék iránt. Egy fonálra fűzve láthatjuk az előadásban a klasszikus tragédia, a zenés színház, a commedia dell’arte, a shakespeare-i dráma, a csehovi színház sémáit, s mindezt egy „képzeletbeli” operett köntösébe bújtatva. A párizsi előadás zenéjét Christian Paccoud harmonika-mágus szerezte, akinek művészetét a debreceni közönség a DESZKA Fesztiválon már megcsodálhatta. Ez alkalommal író és zeneszerző rövid műhelymunka keretében dolgoztak színészeinkkel, amelynek során – az író szavaival élve – valóságos művészi szerelem szövődött közöttük. Ekkor jött az ötlet, hogy a Képzeletbeli Operettet a Csokonai Színházban együtt vigyük színre magyar nyelven. Ez a vállalkozás szenzáció számba megy, mivel ezt a darabját eddig Novarina maga még sehol nem rendezte meg.